Nekem úgy tűnik, hiába a sok tapasztalat, még a legnagyobb csapatok sem bírják kiszámolni, mi is a legjobb választási lehetőség. Vagy csak nem jó a kommunikáció a csapatok és a rendezők közt. Például nem látták sem a Ferrari, sem a McLaren stratégái, hogy öt perc múlva eső következik. Tulajdonképpen lényegtelen, hiszen a célegyenes végi vízátfolyás mindent visszadobott az origóra. Vagy éppen a csapatok tisztában voltak azzal, hogy teljesen mindegy, mit csinálnak, akkora eső lesz, hogy úgyis le fogják állítani a versenyt. Akár még ezt is el tudom képzelni.
(Ugyanakkor, ha már hipotéziseket gyártok, miért ne említeném meg a saját összeesküvés-elméletemet, miszerint a csapatok megállapodtak, hogy csakis egyforma taktikát alkalmaznak. Kivéve az egyversenyes sztárt, Winkelhock-ot, aki felé (és a szponzorainak) kompenzálni kellett azt, hogy nincs több dobása a forma1-ben.)
Miért kell külső beavatkozás (eső) ahhoz, hogy élvezetes versenyt láthassunk, kieső pilótákkal, drámával, koccanásokkal? Persze, a drámai események sora már szombaton megkezdődött, amikor Hamilton kicsúszott, ezáltal elszalasztva az esélyt, hogy sorozatban tizedszer is dobogóra állhasson. Elsőre ijesztő volt, hiszen Michael Schumacher hasonló módon törte el a lábát a silverstone-i gumifalba csapódva, de amikor már felemelte a kezét, akkor már lehetett tudni, nincs semmi komoly baj. Nem értem viszont, hogy miért kellett ilyen hosszan húzni az időt, hiszen majd' félórába telt, mire sikerült folytatni az időmérőt. Egyre lassabban reagálnak a pályabírók a balesetekre, kicsúszásokra - szerintem nem csak én vagyok így ezzel, hanem nagyon sokaknak feltűnhetett már. Az okát el nem tudom képzelni; ha valakinek van ötlete, nyugodtan írja meg.
Hamilton azután a verseny egyik főszereplője volt még így is, hiszen gyönyörű előzéseket mutatott be. Természetesen ehhez kellett a McLaren technikai fölénye is a mezőny többi tagjával szemben, ami felveti a kérdést: mikor vezetik már be a forma1-ben is a kétfutamos rendszert? Legalábbis kísérleti jelleggel, egy-két verseny erejéig. Itt, hasonlóan a túraautó-világbajnoksághoz, a második futamon az első nyolc helyezett fordított sorrendben állna fel a rajtrácsra (a súlyhendikepp-rendszert viszont nem tenném mellé). Lennének előzések, legalábbis a futam elején, amíg a sztárcsapatok pilótái elmennek a középcsapatok mellett.
Természetesen ezen a versenyen voltak előzések, küzdelmes párharcok, mivel az eső a feje tetejére állította a mezőnyt. Ezek közül egyet emelnék ki, mégpedig azért, mert a verseny után amúgy is külön figyelmet kapott, hiszen a versenybíróság vizsgálta az ügyet. Ez pedig nem más, mint Heidfeld és Ralf Schumacher incidense a célegyenesre ráfordító kanyarnál, aminek következtében Ralf a kavicságyban kötött ki. Amikor megláttam a feliratot, miszerint a verseny után meg fogják vizsgálni az esetet, rögtön az a kérdés merült fel bennem: miért baj az, ha valaki megpróbálkozik egy előzéssel? Jelen esetben Heidfeld volt az, aki megpróbált előrébb törni, és ráadásul épp gyorsabb is volt azon a ponton, tehát el is ment volna Schumacher mellett, aki viszont természetesen nem hagyta magát és becsukta a kiskaput. Kár, hogy nincs olyan szabály, miszerint ha a hátsó autó első kereke előrébb van az előzni kívánt autó hátsó kerekénél, akkor el kell engednie (mintha régebben beszéltek volna ilyesmiről, de nem emlékszem, hogy bármikor is használták volna). Pedig figyelembe véve a viszonylag kicsi sebességkülönbséget, plusz a pilóták villámreflexeit, az ilyen, kanyarokban történő előzési kísérletek máshogy nem kivitelezhetőek. Az elől lévő versenyzőnek bőven van annyi ideje, hogy bezárja a kiskapukat, mielőtt még teljesen melléérne az őt előzni szándékozó társa. Szerintem ebben az esetben is ez történt, tehát a fent említett szabály következetes alkalmazásával csakis növelni lehetne az előzési kísérletek számát. Végülis, erről szólna a közönségszórakoztató forma1, nemde?
