Egy erőteljes felvezetés után viszonylag gyenge kiszolgálást kaptunk magán a futamon. Láttunk két előzést Alonsótól még a futam elején, aztán semmi. Szokás szerint minden későbbi esemény a boxkiállásokra korlátozódott. Persze, az utolsó kiállások után kicsit összerázódott az első és második, valalmint a harmadik és negyedik helyezett, de ez csak a szuperlágy gumiknak volt köszönhető, amik a kerékcserén hamarabb átesett versenyzők autójain hamarabb koptak be. Ezáltal a második helyen haladó Räikkönen és a negyedik Alonso egyaránt meg tudták közelíteni az előttük haladókat Mire azonban ez sikerült, már azoknak is lekopott a szemcsésedés a gumijukról, ezáltal könnyedén fel tudták venni a kesztyűt ezen az előzésre teljességgel alkalmatlan pályán.
Essen végre szó a többiekről is: elsőként Massáról, aki ma teljesen versenyképtelen volt. Arra, hogy egy Super Agurit nem tud megelőzni több tucat körön keresztül, egyszerűen nincs mentség. Láthattuk, hogy ezzel az autóval lehetett jó kört futni, például amikor a kerékcseréje után Hamilton elé érkezett vissza, kifejezetten jó időt ment. A technikák közötti különbség miatt még ezzel a láthatóan nem teljesen 100%-os autóval is fentebb kellett volna, hogy tornázza magát.
A BMW-k ezzel szemben remekeltek. Talán a stratégia nem volt a legoptimálisabb, talán csak a forgalom volt a hibás, de Kubicát talán még be lehetett volna hozni Alonso elé a második kerékcsere után. Vagy talán itt ütött vissza az, hogy a lengyel az elején olyan könnyen elengedte Alonsót maga mellett, szinte szemernyi ellenállást sem tanúsítva. Ezt már nem tudhatjuk meg, mindenesetre újra kiderült, hogy a konstruktőri bajnokság harmadik helyét senki nem veheti el tőlük. Egy agresszívabb stratégiával talán meg is tudnák ráncigálni a két nagy oroszlán bajszát is. (Mármint a külső körülmények - eső, büntetések - segítsége nélkül is.)
Az aerodinamikára építő pályák nagyon nem kedveznek a Hondáknak - de hogy a Spyker is jobb legyen náluk, arra már a szégyen sem elég erős szó. Látható azonban, hogy a motorral nincs olyan nagy gond, hiszen a Super Aguri egészen jól tartotta magát. Davidson egészen bent autózott a középmezőnyben, amíg Fisichella kintebb nem tessékelte. A hétvége teljesen nyilvánvalóvá tette Giancarlo frusztráltságát: nem elég, hogy az elmúlt években Alonso verte porrá (egy de facto újonc), most már Kovalainen is kezd a fejére nőni, sőt jövőre szinte biztosan jön a helyére a "kis" Piquet. Ez a frusztráltság nagyképűséggé transzformálódott ezen a hétvégén, amit a Yamamotóval szembeni feltartás, valamint Davidson kilökése is jelzett. Utóbbinál úgy gondolhatta Fisichella, hogy a Super Aguri, mint tavaly, most is a lekörözöttek táborát gyengíti, és ezért neki automatikusan elsőbbsége van. Csakhogy tévedett, ugyanis Davidson éppen pozícióért harcolt vele szemben, és mint a boxutcából visszatérőnek, az olasznak fokozottan figyelnie kellett volna a mögötte érkező, lendületben lévő autókra. Mivel nem tette meg, összeakadtak, aminek a végeredménye a Super Aguri kiesése lett.
Külön pirospont jár azonban a rendezőknek, hogy a mostanában tendenciává váló hosszadalmas, safety carral fűszerezett pályarendezés helyett pusztán sárga zászlós jelzés alatt megoldották a helyzetet - gyorsan és daru nélkül!
Ralf Schumacher és az idei Toyota az idény második felére kezdenek egymásra találni, míg Trulli egy kicsit mintha kiesett volna a ritmusból. Az egyéni pontversenyben is mindössze két pont választja el egymástól őket, és az elmúlt versenyeken Ralf mutatott jobb formát. Érdekes lesz az offszezon, amikor majd el kell dönteni, ki is üljön a Toyotákban jövőre.
Természetesen a legboldogabb a célbaérkezéskor Hamilton volt. Ennyire még egyik verseny után sem láttam örülni. Nyilvánvalóan hatalmas feszültség dolgozott benne (lásd balra), ami a képzeletbeli célszalag átszakításával jól láthatóan feloldódott. Bár Räikkönen valamennyire nyomás alatt tartotta szinte az egész futam során, mégis inkább a szombati nap eseményei voltak azok, amik rányomták a bélyeget erre a mai versenyre.
Nem emlékszem, hogy mutatták volna Ron Dennist a célbaérkezés után, pedig érdemes lett volna egy-két pillantást vetni az ő arcára is. Valószínűleg azért ő nem mosolygott annyira, mint Hamilton.
