Gratuláció a braziloknak, mert megint előhúztak egy szép mutatványt a mellényzsebből, a favoritnak tartott argentinok, szegények meg hiába nyújtottak az egész tornán magas szintű produkciót, egy - ilyen felvezetés után - kudarcnak számító ezüsttel kulloghatnak haza.
Nem meglepő: több sorozatnál is megfigyelhető volt mostanság, hogy az előjelek által mást tartottak a végső győzelemre esélyesnek, mint aki végül megszerezte az adott trófeát. Ezt én két tényezőnek tulajdonítom: az egyik az erőbeosztás, a másik pedig a "plusz fokozat" jelensége.
A brazilok, bár a B csapatukkal érkeztek a kontinenstornára, azért legtöbbjük így is egy hosszú szezonon volt túl. Mint ahogy az argentinok is, természetesen. Azonban az argentinok az egész Copa alatt nagyobb elánnal vetették bele magukat a meccsekbe, mint a brazilok, ezáltal valószínűsíthetően többet kivett belőlük a döntőt megelőző pár mérkőzés - míg a brazilok kicsit kényelmesebb tempóban kezdve hangolódtak rá a tornára. A döntőre aztán beérett a brazilok szépen felépített munkája, és a folyamatosan ugyanúgy teljesítő argentinok fölé tudtak kerekedni. A brazilok koncentrációját - hiszen nem feltétlenül fizikai fáradtságról van itt szó, hanem lehet, hogy a fejekben kell keresni - egy folyamatosan emelkedő görbével lehet leírni, míg az argentinokét egy konstans vízszintes vonallal. És a brazilok görbéje a döntőre pont az argentinok szintje feletti értéket vett fel. Az argentinokban már nem volt lendület, amivel visszavághattak volna, nem voltak képesek kimozdulni a korábban felvett koncentrációs szintjükről.
Hasonló jelenséggel találkozhattunk az 1998-as világbajnokságon is, többek közt, ahol azonban pont a brazilok voltak a szenvedő fél szerepében; ők nyújtottak akkoriban konstans jó teljesítményt, míg a franciák építkeztek szép szisztematikusan.
Azonban lehet, hogy egyszerűen csak a brazilok "elfordították a kapcsolót", tehát magasabb sebességi fokozatba voltak képesek kapcsolni, amikor kellett nekik. Ez nagyobb fokú tudatosságot, érettséget tételez fel a csapat részéről, és nem pedig egy folyamatnak tulajdonítja azt, hogy képesek voltak magukhoz ragadni a kezdeményezést. (Övék volt a momentum.) Ez alapján a döntő előtt elhatározták, hogy pont most 100, vagy 110 százalékos koncentrációra van szükségük, és ezt végre is hajtották. Láthattunk ilyenre is példát, pont az idén, amikor az NBA-ben a San Antonio Spurs a szezon első felében csak félgőzzel hajtott, majd pedig a vége felé közeledve nagyobb sebességbe kapcsoltak, és végül ők emelhették magasba a bajnoknak járó trófeát.
Természetesen a két megközelítés, mint ahogy az általában lenni szokott, valószínűleg most is együtt magyarázza meg a Copa America végeredményét.
